Hm…

A vállalati kommunikációt olvasva, ambivalens érzéseim vannak. Elsőre azt gondoltam, én vagyok csak paranoiásabb a kelleténél, de miután több kollégánk is azt jelezte, burkolt fenyegetést vélt felfedezni a sorok között, megnyugodtam. Nagyon sok leírt dologgal egyet tudok érteni, de azért nézzünk egy kicsit a függöny mögé! Valóban fontos a kiszámítható, biztos munkahely, de véleményünk szerint ugyanilyen fontos a dolgozói életszínvonal fenntartása is! Mennyit ér a biztos jövedelem, ha folyamatosan veszít az értékéből? Ami a járványkezelést illeti, igazán fegyelmezetten tette mindenki a dolgát, ami nagyban hozzájárult, hogy a pandémiás helyzetben is jó eredménnyel zárhattuk a tavalyi évet. Az, hogy nem vagyunk túl a járványon, nem lehet indok egy reálbér csökkentő emeléshez, mert a járvány ellenére minden eddiginél magasabb a napi kibocsátásunk, ráadásul úgy, hogy jóval kevesebben dolgoznak a termelésben, mint az elmúlt években! Törzsgárda. Ez a bérelem, sarkalatos pontja minden tárgyalásnak. Érthető a munkáltató szándéka az alapbérbe való beépítésre, hiszen akkor egy egyszeri kiadással le lehetne zárni és megszűnne az utolsó jelentősebb juttatás is. Ha valaki emlékszik még a kétszer kétheti prémiumra, annak nem kell magyarázni, hogy mennyivel lett az „jobb” a beépítés után! Arról nem is beszélve, hogy a tagságunk egyöntetűen kijelentette, karácsony előtt nagy segítség számukra az egyösszegben kifizetett törzsgárda jutalom. Természetes, hogy egy profitorientált nagyvállalat költségcélokat határoz meg, de éppolyan természetesnek kell lenni annak is, hogy a profit/ráfordítás arányát nem lehet csak a profit irányába tolni! Attól nem leszünk kevésbé vonzó alternatíva, ha megőrizzük a bérek vásárlóértékét, hiszen a munkabérünk ígyis csak töredéke a nyugat-európai átlagnak. Végül néhány szóban térjünk ki a munkaerő megtartására. Némileg ellentmondani látszik ennek a szándéknak, hogy tavaly elengedtük majdnem az összes határozott szerződéssel foglalkoztatott kollégát, aminek eredményeképp, folyamatos hétvégi túlórákkal próbáljuk utólérni magunkat, csekély eredménnyel. Ami pedig az indirekt állományt illeti, várom az álláspontjukat abban a kérdésben, hogy ragaszkodjunk továbbra is az ajánlatban szereplő emeléshez, annak ellenére is, hogy finomat jelezve lett egy esetleges leépítés, vagy engedjük el és elég lesz amit a cég ajánlott? ( szerintem ez költői kérdés, bár sosem tudhatjuk )

Szerző: Kósa János