Kirándulás

Egy csodás nap Egerben

Szombaton a szakszervezet kirándulást szervezett Egerbe!

Ha szűkszavúan akarnék fogalmazni, akkor csak ennyit írnék, de ha kibontjuk ezt a mondatot, rögtön izgalmasabbá válik minden.

Az elnökség elérkezettnek látta az időt, hogy meglepje a tagságot egy kirándulással, feledtetve a hónapok óta tartó elszigeteltséget.

Kikértük a tagok véleményét az úti célt illetően és elsöprő többséggel Egerre szavaztak.

Rekordidő alatt sikerült megszervezni a programot, egyeztetni a buszos céggel, valamint leadni a foglalást a Szépasszony fogadóba, ahol az ebéd volt. Az elnökséget Perger László alelnök úr, valamint jómagam képviseltük. Trembulyák Péter elnök úr sajnálatát fejezte ki amiért nem tud az eseményen részt venni, de bízik benne, hogy a következő kiránduláson már ott lehet!

Reggel hétre rendeltük a buszt és hét óra nyolc perckor már el is tudtunk indulni úgy, hogy mindenki aláírta a felelősségvállalási nyilatkozatot és átesett a kötelező testhőmérséklet mérésen!

Az út során mindenki fegyelmezetten viselte a maszkot, amit ezúton is szeretnék megköszönni!

Fél tízkor értünk a belvárosba, ahol találkoztunk az idegenvezetőnkkel.

Ezután megnéztük a város nevezetességeit, rengeteg új dolgot tudtunk meg Eger történelméből, megismertünk néhány anekdotát és sok olyan információhoz jutottunk, amit eddig sehol nem tanultunk.

A séta csúcspontja a Szenátor-ház volt, ahol megkóstolhattunk egy igazi egri specialitást, a borkrém roládot. Néhányan úgy döntöttek, megnézik a híres „Marcipánia” múzeumot, amit az idegenvezetőnk javasolt és nem bánták meg, mert fantasztikus élmény volt számukra látni, hogy mi mindent volt képes létrehozni Kopcsik úr, kizárólag cukorból.

Fél kettőre visszaértünk a buszhoz és kigurultunk a Szépasszony-völgybe, ahol törkölypálinkával fogadtak minket és elfogyasztottunk egy három fogásos finom ebédet.

Ezt követően megszálltuk a környező borospincéket és jónéhány fajtát végig kóstoltunk a hegy levéből.

Akármennyire is jól éreztük magunkat, elérkezett a hat óra és visszakellett indulnunk Budapestre.

A terveknek megfelelően nyolc órára értünk a Csillaghegyi útra.

Mindenki nagyon jól érezte magát, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy számtalan fotót készítettek és megannyi üzenetet kaptunk a közösségi oldalon.

De beszéljenek helyettem a képek!